Nagy József túrabeszámolója
Sokadik túrám terveit szövögettem, gondolkoztam, törtem a fejem… hova kéne menni motorozni 2011-ben? Több ötlet is felmerült, amikor véletlenül a sportmotor.hu oldalán az eseménynaptár topikot megnyitottam és a Hegylakók (pontosabban Kutya alias Pulai Laci) hirdette, hogy Ők bizony mennének Korzikára júniusban! Hallottam már, hogy a motorosok Mekkája és ehhez hasonló jelzőkkel illették a szigetet.
Látványos utak, csodás vidék
Marhára kíváncsi lettem, mit rejt, ez a Franciaországhoz tartozó földrész. Utána olvastam, sok minden kiderült, cirka 180x90km a sziget és legalább 70 hegycsúcsa, 2000 méter fölé nyúlik. Tele szerpentinekkel, mind ez, jó minőségű aszfalttal párosul és lenyűgöző a táj. A főváros Ajaccio, itt született a tanulmányainkból ismert Napoleon, stb.
Kutya kijelentette, mint túravezető, hogy maximum 6 motorral vág neki ennek a túrának, ki is fejtette ennek okát, amit most nem taglalnék, megértettem és elfogadtam! Így februárban utolsóként kerültem be a csapatba, személyes ismeretség nem volt, csak a fórumon levelezve tartottuk a kapcsolatot, majd májusban tartottunk a nagy út előtt egy közös gurulást Ecsédre.
Micsoda panoráma…
Június 3. volt az indulás napja fájóan korán kellett kelnem, az M7-n találkoztunk a többiekkel, az egyik benzinkútról indultunk el a nagy kalandra, mert hogy ez azért nem pár napos túrának indult…
Bologna előtt egy kis faluban szálltunk meg, hogy másnap hajnalban neki induljunk a Földközi tengernek. Livornóból indult a komp reggel 8 órakor. Jó motoros szokás szerint előre furakodtunk és elsők között hajtottunk fel a hajóra, kb. 5 óra alatt értünk át Korzikára, Bastia városába.
Egy kis pihenő
Úgy fél órán át csak jöttek a komp gyomrából a járművek, szóval nem egy csónak hozott át minket! Meleg volt, talán 30 fok is lehetett, kis szöszmötölés után elindultunk abba a kis városba, Cargesebe, ahol egy hetet töltünk el apartmanokban. Az N193-s főúton mentünk, ez gyakorlatilag átszeli Korzikát, kb. 60 km megtétele után fordultunk jobbra egy alsóbb rendű útra. A táj folyamatosan változott, elhagytuk a dúsabb növényzetet, helyébe léptek a sziklás hegyek, kanyargós szerpentinek, mindenki nagyon élvezte! Kora estére meg is érkeztünk a mi kis városkánkba, belaktuk az „otthonunkat”, lemostuk az út porát és ittunk pár sört a szerencsés megérkezés örömére!
Reggel megbeszéltük, hogy ma Ajaccio városát látogatjuk meg, nem volt kötelező program, így nem a teljes létszámmal keltünk útra! Itt jegyezném meg, Korzikán az olasz és francia hatások egyaránt érződnek, személy szerint nekem az olasz térhódítás jelentősebbnek tűnt. Egy ilyen példa a két nyelvű helyiség tábla. Mivel erősen nacionalisták és egy ideje elszakadnának Franciaországtól a francia feliratokat lefújják. Egy óriási vihar után körbejártuk a várost, megnéztük a nagy hadvezér Bonaparte Napoleon szülőházát is, plusz a vele kapcsolatos emlékműveket, amiből van egy pár a városban:-) Este átbeszéltük az élményeket és eldöntöttük másnap hová megyünk.
Számunkra nem megszokott látvány :)
Portóra és a portói öbölre esett a választás. Fantasztikus volt a táj és az aszfalt csík. A vöröses sziklák, az ivóvíz tisztaságú patakok, a csodás növények gyönyörű képet festettek. Ezen a napon is szép emlékekkel tértünk vissza a szállásunkra. Ne felejtsük el megkóstolni a helyi kecskesajtokat és a különféle rosé borokat, páratlan élmény ez is.
Esik, egész nap. Nem bánom, a többiek sem. Bámulom a pálmákat, ahogy egybegyűjtik az esővizet. Pihenünk, sűrű volt az eddigi 4 nap. Estére eláll, de csak azért, hogy megcsodáljuk a naplementét.
Másnap újult erővel ugrunk a motorok nyergébe, irány Corte és környéke, Nemzeti Parkja! Corte a sziget régi fővárosa, a hegytetőn magasodik egy fellegvár, amit megnéztünk. A várból szép a kilátás a környékre, amerre csak nézünk hegyek magasodnak, néhol még a hó is megmaradt!
Azt hiszem, ezt nem kell kommentálnom.
Egy hete vagyunk úton, egyik ámulatból esünk a másikba, elvarázsol mindenkit a látvány. Természetesen szóba kerül, hogy jövőre is jöjjünk ide és nézzünk át Szardíniára, az is állat lehet nagyon! A következő napon lementünk a sziget legdélibb településére Bonifaciora. Az út szinte végig a part mentén kanyarog, zseniális az aszfalt minősége, versenypályákat megszégyenítő a tapadás! Imádtuk! Bonifacio a sziklák tetejére épült, az igazi látvány a tenger felől csodálható meg!
Így hát hajókáztunk egyet mi is! Folyamatosan fényképeztünk, készültek a videók. Hihetetlen milyen munkát végez a víz a sziklákon! Van egy hosszan benyúló öböl, ami nagyon hangulatos, mindenhol hajók, yachtok vannak kikötve. Mire hazaértünk mindenki kellemesen elfáradt, de olyan élményekkel gazdagodtunk, amit sosem felejtünk el!
Volt még egy bónusz napunk, úgy döntöttünk öröm motorozás lesz, különösebb cél nélkül neki indultunk a szerpentinvadászatnak. Ismét gyönyörű helyeket láttunk.
A kisebb kiruccanásokhoz :)
Elérkezett az utolsó nap Korzikán. Felmálháztunk és elindultunk Bastia irányába,tettünk pár kitérőt, így jutottunk el a legészakibb pontjára a szigetnek, Cap Corsera. Itt az út mentén voltak őrtornyok, melyek még a genovai birodalom idején épültek. Este beparkoltunk a komp társaság kikötőjébe és vártuk az indulást. Kb. éjjel 12:30 siklott ki a komp, reggel 6 óra körül voltunk Livornoban, innen Pizaba gurultunk, hogy a ferde tornyot megnézzük a turisták hada előtt! Majd a Garda tó partján fekvő Sirmioneban szálltunk meg, utolsó napon Ausztrián keresztül haza jöttünk.
Több elbeszélésben, túraleírásban olvastam, hogy Korzika egyszer nem elég! Oda, vissza kell menni! Mostanra értettem meg, mit is jelent ez a mondat. Korzikára egyszer vissza kell menni!!! Érted? :-)
Méltó záró akkord