24 órás verseny

24 órás verseny egy motor nyergében

 

24 óra, 24 csapat, csapatonként 4 pilóta és 1 versenygép, ennyi, ha röviden kellene megfogalmaznom, mit jelent a Le Mans-i 24 órás autóverseny mintájára, második alkalommal megrendezett robogóverseny a Totalbike 24. Viszont az élményt nem lehet átadni ennyi szóban! Alább egy élménybeszámoló egy meghívott versenyző tollából.

Kezdem az elején. A totalbike.hu által tavaly első alkalommal meghirdetett 24 órás megmérettetés rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Szerettem volna én is egy csapatot indítani, de nem sikerült bekerülni a keretbe. Gondoltam, majd idén sikerülni fog. Hát nem. Viszont egy munkakapcsolat révén úgy alakult, hogy vendégversenyzőként meginvitált az esemény fő támogatója, a Moped91 Kft. saját versenycsapata, az MSP TEAM. Csörgött a telefon, a vonal másik végén Szalay-Duzmath Józsi… „Helló, Ferkó, akarsz versenyezni a 24 óráson?” A válasz nem váratott magára sokáig. Abban a másodpercben rávágtam: PERSZE! – és majdnem kiugrottam a bőrömből! „A részletekről majd beszélünk”, azzal Joci le is tette a telefont.

Évek óta nem vettem részt versenyen, ezért nagyon feldobódtam. Ebből is látszik, ha az ember elkötelezett egy témában, előbb-utóbb eléri célját. Ott akartam lenni, és sikerült! Igaz, két év átfutással, és nem a saját csapatommal, de sikerült!

A verseny részleteiről az alábbi linken találtok információkat http://totalbike.hu/magazin/2016/07/23/totalbike24_-_percrol_percre/

Elérkezett az indulás napja. Péntek délután, csomag összekészítve, motoros versenyfelszerelés az autóban, kulcs fordít, irány Nyársapát, a Bognár Gokart Park. Ezer gondolat cikázott a fejemben, miközben Budapest felől haladtam a cél felé, ami kb. 70 perc normál tempóban. A pálya egy erdősávval körbevett, hangulatos rezidencián terül el. A vonalvezetés láttán egyből tudtam, nem lesz sétagalopp: kanyar kanyart ér, amiből az aktuális nyomvonalon összesen 24-et számoltam meg. Ezen kívül az is jellemző a pályára, hogy alföldi viszonylatban nem megszokott, jelentős szintkülönbségek vannak. Megérkeztem a paddockba, ahol rögtön az MSP TEAM impozáns sátrai tűntek fel. Lázas sietségben folyt a tábor építése. Beköszöntem a srácoknak, és segítettem az utolsó simítások elvégzésében.

Mire végeztünk, megérkezett a csapatfőnök is Csima Béla személyében, aki egyébként a Moped91 Kft. tulajdonosa. Fejedelmi vacsorával látott el minket, volt ott grillcsirke, csülök Pékné-módra, sörborpálinka, ami csak kell. Bevacsoráztunk úgy, mintha már egy hete éheznénk 🙂 Vacsora után rögtön elindult a tavaly szerzett élmények felelevenítése, valamint a csapatstratégia megtervezése. Ezt követően körbelátogattuk a csapatokat, köztük a szervezők táborát, majd leragadtunk a profi szabadtéri fesztiválszervezőket is megszégyenítő technikát felvonultató Moto 28 Team sátránál, ahol egy meghívott DJ nyomta a talpalávalót. Olyan feelinget pattintottak a puszta közepére, hogy majd lef.stuk a bokánkat! Rögtön nekünk szegezték a kérdést, pálinkásüveggel a kezükben: „Versenyző vagy? Ha igen, akkor igyááál!” Rutinos stratégiai hadviselés 🙂 Mondanom sem kell, hogy hamar a tetőfokára hágott a hangulat és a maligán-fok egyaránt. A DJ mellé szegődött mint speaker Vályi Pista, a rendezőcsapat tagja (a totalbike.hu és a totalcar.hu szerkesztője, újságírója) úgyhogy kezdetét vette a sláger-kívánságlista teljesítése 🙂 Elég későn kerültünk „ágyba”, ezért sejthető volt a másnapi állapotunk…

Reggel nyolckor megkezdődött a szabadedzés, ismerkedtünk a pályával és a technikával. Egy-két pilótánk hamar szemrevételezte az aszfalt minőségét, arccal tompítva. Szerencsére nem keletkezett komolyabb kár versenyzőgárdánkban, viszont az esés miatt a kipufogó egyetlen hatalmas erőkarként kihúzta a hengerből a kipufogókönyököt rögzítő tőcsavart, ezzel tönkretéve a hengert. Ellenőriztük, hogy rögzíthető-e a könyök anélkül, hogy kifújna, de sajnos nem tömített megfelelően. Rövid latolgatás után úgy döntöttünk, hogy hengert cserélünk – elkerülendő a kifújásból adódó teljesítményvesztést.

Ezt követően megtörtént a gépátvétel és a védőfelszerelések ellenőrzése. Az időmérő fél kettőkor vette kezdetét. Az ötödik pozíciót sikerült megcsípni a rajtsorrendben. Az időmérő után pihentünk egy kicsit, ezalatt elkészült a bográcsos lecsó, valamint megérkezett Fittikém (89.5 Music FM), aki meghozta a brutál nyári zivatart is. A sátrunk talajon tartásáért cserébe megvendégeltük a frissen elkészült lecsóra 🙂 Fél óra alatt medencévé vált a pálya két legmélyebb szakasza. Felmerült, hogy elhalasztjuk a rajtot, de a jelenlévő csapatok, nézők nagyszerű tanúbizonyságot tettek az emberi segítőkészségből. Kézzel, lábbal, vödrökkel, gumiabroncsokkal, ki mit talált, elkezdték eltávolítani a vizet az ominózus pontokról. Kisütött a nap, majdnem teljesen felszáradt a pálya, úgyhogy el tudott rajtolni a mezőny 17:00-kor, az eredetileg tervezett időpontban.

totalbike24_mfmotors.hu

Az első körökben inkább hasonlított jégpályára, mint aszfaltra a ring, de néhány kör elteltével teljesen felszáradt. Az első pilótacsere végén a 7. pozícióban állt csapatunk, ekkor következtem én, másfél óra veretés után felhoztam a csapatot a 3. helyre. A következő három pilótacsere és néhány esés, valamint robogójavítás után a 8. pozícióban állt csapatunk. Ismét én következtem, ekkor már ránk telepedett az éj sötétje. A motorok fénye és a pálya világítása nem egy katari fényárt jelent, ezért kénytelenek voltunk néhány másodpercet bent hagyni a körökben. Az éjszaka nagyon embert próbáló volt, rossz fényviszonyok, fáradtság, monotonitás. Mondanom sem kell, hogy a csapat eséseinek száma jelentősen növekedett, és ezzel együtt a boxban szereléssel eltöltött idő is.

Reggel hatkor került ismét a sor rám, adtam a kisgép szájának rendesen, sikerült is feljönnünk a 6. helyre! Lejövetelem után megpróbáltam pihenni, mert addigra már eléggé kivoltam, ez sajnos nem igazán sikerült. Megszunnyadtam egy kicsit, miközben azt álmodtam, hogy épp kiesik alólam a motor. Akkorát rándultam, hogy a kempingágyról fekvő pozícióból rögtön talpra érkeztem. Ezen a szituáción akkorát röhögtem, hogy a környezetemben azt hitték, megkergültem! 🙂

Délután kellett ismét nyeregbe pattannom, ekkorra már jól befűtöttek az égiek. Ekkor a pozíciónk a 8. volt. Sikerült visszahoznom a csapatot a 7. helyre, majd pilótacsere következett. A tervezett időrend szerint én már nem is mentem volna, úgyhogy elkezdtem szépen leereszteni. A hőség és fáradtság fokozódásával a pilótáink egyre rövidebb etapokat tudtak menni. Egyszer csak Batiz Attila odalépett hozzám, hogy tudnám-e vállalni a véghajrá-etapot? Ennyit válaszoltam: „Ha menni kell, akkor megyek”! Na, gyorsan relaxáltam egy fél órácskát, majd beöltöztem a versenyszerkómba, Attila – aki egyébként a verseny ideje alatt rengeteget asszisztált menésünkhöz, köridőket írt ki, jelzett kézzel, lábbal, tankolt olajat, benzint, amit csak kell – rám nézett, bólintottam, lehívta a Bencét, megtörtént a pilótacsere. Ezúton meg is köszönöm minden egyes csapattagnak (Béla, Ivó, mindhárom Attila, Kármen, Ágota, Viktor, Joci, Bence) azt a sok erőfeszítést, amivel nagyban hozzájárultak az összeredményhez. Elkezdtem csapatni neki, mint a mérgezett egér, megfutottam a legjobb időmet, valamint a verseny 2. legjobb idejét. Az utolsó körökben nagyon megszorongatott a mögöttünk lévő csapat, de kitartottam, és végül az előttünk lévő hetedik helyezettel körazonossággal lettünk nyolcadikok! A leintést követően nagyszerű érzés volt a levezető körben a közönség és a csapatok, valamint családtagjaik elismerő ujjongását, tapsát megtapasztalni. Köszönöm a lehetőséget az MSP TEAM csapatnak, remélem, tudtam viszonozni a bizalmukat?!

Ez a verseny első hallásra nem tűnik túl keménynek vagy nehéznek a motorok teljesítménye miatt, de higgyétek el, ennyi időn keresztül teligázon veretni, küzdeni a pozícióért, köridőért, nem csekély akaratot, kitartást és koncentrációt igényel. A 24 órás verseny nem zsúrpubiknak való, csak azoknak, akikre igaz az oklevélen olvasható leírás: „kemény voltam, kemény leszek, és nem adom fel soha”!

totalbike.hu_mfmotors.hu_2